Az online világ és a booktube – kijózanodásom története

Az irodalom terápia?

Hiszem, hogy a könyvek, az olvasás segít megismerni önmagam, átvezet a hétköznapok nehézségein, fejleszt, tanít, körülvesz. Ma már tisztán látom, hogy közös utam a történetekkel elválaszthatatlan. Olvasó vagyok.

Elmesélem, hogy mit jelent nekem az olvasás, megmutatom, hogyan segítenek a történetek, mit adnak ezek a képzeletbeli utazások és hogyan kapcsolódnak össze a szereplők érzései és gondolatai  a lelkemmel.

Az olvasás varázslat, ezt már gyermekkoromban tudtam, amikor óvodásként Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje című kis kötete a kezembe került, de még a betűk csak ismeretlen, ám rendkívül izgalmas jelek voltak a gyönyörű illusztrációk mellett. Hívtak, vonzottak, tudni szerettem volna, hogy miképp mesélik el a történetet, így édesanyám segítségével megtanultam olvasni, és attól a pillanattól kezdve olvasóvá lettem. A szenvedély, az izgalom, a varázslat azóta is töretlenül tart és immár életutam szerves részei a könyvek.

Tudom, hogy sokunknak van ilyen meghatározó emléke az olvasói lét kezdetéről, mely tisztán kirajzolódik élettörténetünk más fontos eseményei között. De azt is tudom, hogy kiváltság, ajándék az érzés, amikor kinyitva egy kötetet utazhatok a fantázia világában, mert nem mindenki élheti át ezt az élményt.

Az olvasás bensőséges folyamat, hiszen beleengedem magam a történetbe, részévé válok az eseményeknek és eközben változok, mert hat rám a szereplő, a hangulat, az egész mű. 

Erről mesélek és természetesen a könyvekről, melyeket olvasok.