Az online világ és a booktube – kijózanodásom története

 

Grecsó Krisztinán: Valami népi

Van egy életszakasz az ember életében, amikor már nem vágyik el messzi távolba, amikor már a gyökereket keresi és hazahúz a szíve.

Grecsó Krisztián: Valami népi című novellás kötete (Magvető, 2022) ezt idézte meg számomra. Csupán néhány évvel idősebb nálam az író, mégis elrepített az első ciklus (Fehérben fehér) a múltba, melyre nem is emlékezhetek tisztán, mégis úgy érzem, hogy itt él bennem. Nagyszüleim, szüleim szavai, régi nyelvjárások mára már elnyűtt szóhasználata indított el az emlékezés útján, egy olyan világba, ahol nehéz döntések, félelem, szigorú szabályok határozták meg a mindennapokat. Az örökké épülő ház képe gyerekkorom szabad, népmesei világába sodort, ahol valóban létezett a lassan készülő épület, és pajtásaimmal különleges erővel ruháztuk fel azt. Gondtalannak tűnő élet megsárgult képei elevenedtek meg lelki szemeim előtt, melynek nehézségeit felnőtt tudásommal már látom.

Még ebben a merengő világban tartott a második, Örökrangadó címet viselő ciklus is, mely a családi élet, családi kapcsolatok képeit hozta felszínre.  Az egyre személyesebb hang közelebbivé tette az írásokat és az alföldi helyszín miatt én is otthon találtam magam. Mély tartalom hatja át az írásokat: születés, elmúlás, szembenézés, régi kacatok között a fontos pillanatok.

Számomra a leghangsúlyosabb a harmadik, Istennek nehéz rész volt. Különleges látásmódja, hangulata elvarázsolt. Érzékletesen írja le, hogyan találkoznak az emberi sorsok néha csak egy pillanatra, talán emlék sem születik róla, mégis hatással lehet az emberek életére. Egyetlen apró döntés miképp befolyásolja a saját életünket és ez hogyan hat mások döntéseire, sorsára. Pillangóhatás, ahogy az alcím találóan megnevezi a lényeget.

Az utolsó egység boldogságtörténeteket ír le Lombikok címmel. Ügyesen ragadja meg a boldogság illanó pillanatait, apró rezdüléseit, szívet repesztő erejét, mégis csendes áramlását. A szerelem duruzsolása, az együtt töltött idő csodája, gyermekvállalás öröme, a nyugalom múló pillanata, és a túlélés reménye hatja át az írásokat.

A kötet felépítése, a novellák hangulatának íve számomra az emberi életút mása. A gyermekkortól, a múltból vezetett el a jelen élethez, és a jövő reményével enged utamra. Zseniális kompozíció.

Talán nem véletlen, hogy kedvencem lett a kötet és nagy hatással volt rám. Mély, érzelmes önismereti út volt elolvasni.