Az online világ és a booktube – kijózanodásom története

 Miért olvasol?

Nagyon egyszerű, ártatlannak hangzó kérdés törte át a ködös reggelt pár nappal ezelőtt. Váratlanul ért a két szó, a választ keresve álltam és hosszan néztem a járdát betakaró sárga faleveleket, miközben a kérdező halkan kuncogott, mert azt hitte ez a világ legegyszerűbb kérdése egy szenvedélyes olvasó számára. Igen, talán annak kellene lennie, hiszen gyermekkorom óta a könyvek világa foglalja el szabadidőm nagy részét és talán pár héttel korábban már rávágtam volna, hogy azért, mert kikapcsol, feltölt, szórakoztat.

De az élet változik, az utóbbi időben túl gyakran, túl nagy változások történnek, ami számvetésre sarkallja az embert, bármennyi éves. Egy járvány, betegségek, áremelkedés, háború, hideg szobák, félelem, bizonytalanság, bizalmatlanság és megannyi lélekölő, aprónak tűnő probléma szabdalja a reményt, a hitet, bizakodást. És ahogy telnek az évek, úgy változnak át a gondolatok, az érzések, az ízlések és az okok.

Gyerekként olvastam, hogy megcsodálhassam a könyvek varázsaltos világát, utazzak, kalandozzak, kiszakadjak a valóságból. Később, hogy megéljek ezer életet, tapasztaljak mozdulatlan, lapozva a könyvet. Olvastam, hogy tanuljak, információkat szerezzek, művelődjek, magamba szívjam sok-sok ember látásmódját, érveit, kutatási eredményeit.

Ma már másképp tekintek a könyvekre. Talán a világ változott, talán én magam, nehéz lenne megmondani, de átalakult, átrendeződött a kapcsolatom az olvasással. Amikor barátságok hullnak porba néhány pillanat alatt, és lökdösődve szaladunk a boltban a polcok között pár kiló lisztért, akkor meg kell állni és önmagunkba nézni.

Ma már önmagamat keresem a könyvekben. Jelen és múlt szálain kalandozva, ezer és ezer szereplőt kísérve látom, hogy kinek az elvei hasonlóak az enyémhez, kinek a cselekedeteit értem, mely döntések állnak közel hozzám, hol időzök szívesen, miért nyitottam ki a könyvet.

Mégis egyszerű a kérdés, csak nem mindegy, mikor kérdezik meg.