Magányos szemlélődés vagy változás előtti belső utazás

 Jhumpa Lahiri: Amerre járok (Park Könyvkiadó, 2023)

Éleslátás, melankólia, a részletgazdag leírások ellenére lényeget kiemelő tömörség jellemezte számomra legutóbbi olvasmányomat. 

Jhumpa Lahiri, Pulitzer-díjas szerző egy negyvenes éveiben járó nő portréját rajzolta meg ebben a rövid prózai művében. Lazán egymáshoz kapcsolódó, rövid fejezetekben szinte észrevétlen tűnik elő egy életkép: szerelmek, barátok, ismerősök, ismeretlenek, pillanatok, rövid jelenetek adják meg a kontúrt, és az egyes szám első személyben mesélő ad színt az óvatosan elő-előbukkanó érzelmekkel.

Könnyed, magával ragadó írásmódjába belevesztem, együtt lélegeztem, éreztem, gondolkodtam az elbeszélővel és rácsodálkoztam egyedi, részleteket megragadó nézőpontjára. Egy év, de benne van egy egész élet ebben a kis műben, mert a pillanatok, a megállapítások belevesznek az örök körforgásba. Az olasz hangulat, mely inkább a lelassulást, az elcsendesedést adta meg most számomra, kontrasztban állt az élet gyors múlásával. Hihetetlen érzékenységgel nyúlt igazán fontos témákhoz, mint elmúlás, elengedés, barátság, szerelem, megújulás, rejtőzés, visszahúzódás, kíváncsiság.

A magányos szemlélődés, vagy épp a nagy változás előtti belső utazás soraiban én is találtam kérdéseket és kaptam válaszokat. Nagyszerű olvasmány volt.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések