Olaszországról a napsütés, a
színek, ínycsiklandó tésztás ételek, borok és felfokozott érzelmek jutnak
eszembe. Az olasz életigenlés, a csodálatos tájak hihetetlenül vonzóak még úgy
is, hogy soha nem jártam ott. Pedig
Olaszország is megvívta a maga csatáit: szétszabdalták, majd egyesítették,
harcok dúltak békés földjein, hitek és hiedelmek feszültek egymásnak, emberek
vére áztatta a ma már turisták által kitaposott utakat.
Olaszországnak is megvan tehát a maga
történelme, története, melyben nehéz, vérzivataros időszakok is szerepelnek.
Luca Di Fulvio, olasz
regényíró egy ilyen feldúlt, zűrzavaros, harcban és érzelmekben gazdag korszak lenyomatát dolgozta fel Az Örök Város balladája című művében. Megmutatja
a 19. század közepi Olaszország sajátos helyzetét mind politikai mind emberi
oldalról.
A társadalmi rétegek közötti
különbség már az első oldalakon kitűnik, amikor a grófnő ellátogat egy
árvaházba, hogy gyermeket válasszon, hiszen férjével nem születhetett sajátjuk.
Ez a jellegzetes nézőpont a regény egészén végéig jelen van, de ahogy a
történelem változik, és egyre inkább felszínre kerülnek az egyéni, sajátos
történetek, mintha eltűnne ez a különbség. A grófnő élete gyökeresen
megváltozik a politikának, a kizsákmányolásnak köszönhetően és a regénybeli
utazás itt kezdődik el. A pápai Rómába mennek, ami veszélyes hely, melynek
nyomornegyedeit, hercegi palotáit is megismerhettem, valamint hangsúlyos szerepet
kap egy vándorcirkusz is, ami számomra egy ország sokszínű egységét jelenítette
meg.
Az író hihetetlen bravúrral
válogatta össze a szereplőket, az ország minden szegletéből, minden rétegéből,
így a rengeteg nézőpontnak köszönhetően árnyalt képet kaphattam az 1870-es
forradalmi események előzményeiről, valamint a csatáról is. A karakterek élők,
szinte valóságosak voltak és fejlődtek többségében. A politika, a vallás
mellett rengeteg fontos téma bukkant fel epizodikus szinten, melyek még
mélyebben jelenítették meg a korszak jellegzetes megosztottságát, hangulatát.
Fantasztikus érzelmi skálát rajzolt meg az író a lapokon mind egyéni, mind nemzeti
szinten. Hit, remény, szerelem, gyűlölet, összetartozás, reménytelenség,
fájdalom, veszteség itatja át a sorokat.
És a forradalom képei szintén nagyon élesek,
érzelmesek voltak, mintha én is ott lettem volna az ágyúk, a kardok között és
saját szememmel láttam volna az eseményeket. Átéltem a veszteségeket, a fájdalmat,
az erőt és a hitet, a félelmet és a hitetlenséget. A főhősökkel együtt vontam
le a következtetéseket:
A háború, a halál utólag talán
megtanítja az embert jobb emberré válni.
Elsöprő erejű mű. Csodálatos
írás.
Megjelent: Maxim Könyvkiadónál
·
Oldalszám: 656
·
Borító: füles,
puhatáblás
·
Fordította:
Hajdúné Vörös Eszter
·
Megjelenés:
2021
·
ISBN szám:
9789634995241
Megjegyzések
Megjegyzés küldése